Szobrok

"A tehetséget nem lehet adni, csak fejleszteni és kiteljesíteni".

(Tuller László)

Szobrait fazekas agyagból mintázta. Az első nőalakok felrakásos technikával készültek, a későbbieket pedig egy olyan fazekas-korongon húzta fel, amit maga épített. Sokszor idézte mesterét Kmetty Jánost: "nincs is szebb és természetesebb, mint a kiégett agyag színe".

Sajnos a régi szobrok egy része égetéskor szétrobbant, mert az alapanyag, amit kertünkből termelt ki (napokat ásva, ülepítve, átgyúrva) sok rejtett mészrögöt tartalmazott.

Ezt követően már tisztább agyagot használt és az égetést saját téglaépítésű kemencéjében végezte.

Alkotásai skálája széles: a komolytól, a szakrális jellegtől a karikírozó humorig bővül. A betlehemes fiúban magát formázta meg, a férfiportréban nagyapánkat, Tuller Vincét. Az éneklő női hármas modelljeinek felfedését az illendőség tiltja.

Minden téma, arc saját élménye- a libát fosztó paraszt Léda, a fenékre ült vén kecskebak, a copfos lányka, a terhes hölgy- és nevükön hívta őket.