"Csak a legjobb az elég jó"

E szerint a mottó szerint élt és éltünk mi is. A környezetének és nekünk, gyerekeknek is nagyon kellett igyekeznünk, hogy megfeleljünk kívánságainak, elvárásainak.

Mindenben a tökéletességre törekedett: nálunk még a torták is művésziek voltak, rajtuk marcipánból virág, "szőttes", unokáknak sakkfigura...

A hóember pedig... majdnem, hogy elindult. Rengeteg volt a házilag készült ajándék, játék (hintaló, talicska, Zsombor-Vár, Istvánka-Puszta); a faragott sütőlapát, favilla, fakés, kenyértartó ma is konyhánk díszei.

Gyerekkoromban imádtam, ha vendégek jöttek hozzánk, mert akkor csodaszendvicseket, csoda-hidegtálakat ehettünk, melyek szintén művészien voltak kidekorálva. Irigyeltem iskolatársaimat a szalámis zsemle miatt, de nálunk vasárnap volt galamb-leves (házi galambból) és nyúlpaprikás (házi nyusziból). A kert pedig adta a zöldséget, gyümölcsöt... Adta? Édesapánk megtermelte és Édesanyánk feldolgozta.

... és mennyi minden volt még: előszoba mozaikkal kirakva és ugyanott a sziklakertben agyag-hölgy kosárral... gyönyörűen kifaragott töklámpás, ami késő ősszel benézett a konyhaablakon, és amitől menetrendszerűen megijedtünk... kézzel készített bőr-notesz festett madárkával, mert hát könyvkötést is tanult Apu és a lányoknak kellett a tároló a titkos kis céduláikhoz ...és a bűvös origami ördög, amit csak tőle lehetett megtanulni.

Apu szerette a pikáns dolgokat: ilyen szellemben készült a fa-szamár (ami "áll-e már?", de nem bír, mert azt úgy faragta ki), és a boros címkék a barátoknak, önmagának.

A honlapot tervezte, az alkotásokat fotózta és az emlékeit a bevezetőben megosztotta: dr. Tuller Ágnes