TULLER LÁSZLÓ

Festőművész

1936-2013

Mosonmagyaróváron Majorokban született, majd később is itt élt, alkotott...Festőművész diplomáját a Képzőművészeti Főiskolán szerezte 1966-ban.

Tanárai: Tallós Prohászka István, Hagyik István,

Blaski János, Barcsay Jenő, Kmetty János és Andics Erzsébet

Sokoldalú, reneszánsz ember volt; nyugtalan természete nem engedte, hogy csak egy területen kamatoztassa tehetségét: festett, faragott, mintázott... díszleteket, plaketteket, plakátokat, meghívókat tervezett, amelyeket aztán saját maga kivitelezett. Hobbiként nyulászkodott, összerakható nyúlketrecet szabadalmaztatott, növényeket keresztezett; építészeti és gyártási terveit több helyütt elfogadták és alkalmazták. Otthonában a vendégeket saját boraival kínálta saját tervezésű címkés üvegben, a maga faragta bútorok között.

Tehetségét már kora gyermekkorában felfedezték. Édesapja kőműves volt, szépen rajzolt, faragott. Nagyanyja maga volt az élő népművészeti lexikon. Az elemi iskolát Majorokban végezte. Nóga Mihály helyi pap - "a nép papja" - fedezte fel kézügyességét, rajzképességét, s ezt követően támogatta mindenben. 1945-ben az ő segítségével került a piaristákhoz, ahol Hagyik István rajztanár a festészet alapjaira tanította. Egy sikeres rajzpályázat után - a téma a "Tűz van a faluban" volt - a rajzszakkörben ingyen tanulhatott.

A tanár és diák közötti szép együttműködést az államosítás szakította meg. Az 1-es iskolában (abban az időben az iskolákat számmal jelölték) és a gimnáziumban nem volt lehetőség tovább képeznie magát, a rajz itt szinte nem is létezett.

Ekkorra azonban már nemcsak ő, de a környezete is tudta, hogy festőművész szeretne lenni.

A gimnázium után a MOFÉM-ba került, ahol 3 nap után "kiemelték": a dekorációs műhelybe került. A gyári munka szakmai fejlődést nem hozott, hiszen "aki másol, az nem tudja a látványt megfogalmazni".

1952 körül tagja lett a Tallós Prohászka István vezette mosonmagyaróvári művészkörnek. Itt tanulta meg, hogy "tehetséget nem lehet adni, csak fejleszteni és kiteljesíteni".

Hosszú idő után a művészkörben ismét találkozott egykori tanítójával, Hagyik Istvánnal. 1954-ben a szakszervezet támogatásával, Hagyik vezetésével létrejött a MOFÉM művészkör, mely sok munkástehetséget nevelt.

1956-ban felvételizett először a főiskolára, sikertelenül.

1957-től katona. Ercsibe került, ahol jól "megélt" tehetségéből. Dekoratőrként demonstrációs táblákat festett, később rábízták a KISZ-klub dekorációját. Itt annyira sikeres volt, hogy rábízták a tiszti klub művészeti vezetését is. Ekkor teljesedett ki a monumentalitásra való hajlama.

Ercsiből Budapestre került katonaművészek közé. Megrendelésre festett, a katonaéletre utaló témákat feljebbvalói megadták, s innen kezdve szabadon szárnyalhatott fantáziája.

Leszerelés után visszakerült a MOFÉM-ba. Öntödei műszaki rajzoló, művelettervező lett, majd titkára lett a MOFÉM művészkörnek.

1960-ban felvették a képzőművészeti főiskolára. Blaski János, Barcsay Jenő, Kmetty János és Andics Erzsébet tanáraira emlékszik szívesen.

1962-ben megnősül, a megélhetés miatt átiratkozik az esti tagozatra, napközben kocsikísérőként dolgozik. 1966-ban diplomázik, s egy évvel később költözik vissza - immár véglegesen - Mosonmagyaróvárra.

Mikor véglegesen hazajött, Tuller Lászlónak a város vezetői először műteremlakást, majd három szobás lakást ígértek. Az egészből persze nem lett semmi, maradt az önerős építkezés. Kapóra jött, hogy az egyetemen helyezték el - szavaival élve "bújtatott státuszban, technikusként" - többet tudott foglalkozni az építkezéssel. Ekkor már kényszerpályán futott az élete, hiszen ott volt családja, felesége és két leánygyermeke, akikről gondoskodnia kellett.

Az Óvári Egyetemen alkalmazott grafikus státuszban dolgozott. Ekkortájt ünnepelte az intézmény 150 éves fennállását, kapóra jött a vezetésnek a jó kezű fiatalember. Szívesen emlékezik vissza a Dr. Ferkis József vezette Tájkutatási Osztályra, ahol a Szigetköz és Észak-Dunántúl környezeti állapotával foglalkoztak. Itt jól tudta hasznosítani térképészeti ismereteit, ipari látásmódját. A térképészet később is szerepet játszott életében.

Nyugdíjas éveiben még festett, szobrászkodott, tanított… tele volt tervekkel: a rengeteg vázlat, a félbehagyott faragások, felhalmozott nyersanyagok mind-mind erről árulkodtak.

Tuller László művészi pályája mégis beteljesületlenül zárult; sokoldalú tehetsége pedig - visszahúzódottságának köszönhetően - a nagy nyilvánosság számára rejtve maradt. Álma, az önálló kiállítás nem valósult meg.

„Elfásult, belefáradt a sok emberi intrikába, körmönfontságba", amivel találkozott élete során.

Némi elégtételt jelentett számára, hogy az Óvári Egyetem aulájában ő készíthette el a térplasztikát. Örömet pedig a tanítványai jelentettek, akiknek útját tudásának átadásával egyengette.

A honlapot tervezte, az alkotásokat fotózta és az emlékeit a bevezetőben megosztotta: dr. Tuller Ágnes