"Festő voltam, és vagyok, annak minden követelménye szerint"

(Kmetty János)

Korai olaj festményeit természetes ösztönösséggel festette és még kiforratlan képein is érződik a tehetség. Dédnagyanyám és nagyanyám portréja egy érett festő munkájának tűnik… aki tulajdonképpen még csak egy 19 éves amatőr alkotó. A vastag ecsetvonások, amit tanára Kmetty sokszor szóvá tett, végigkísérik egész munkásságát. Jól megfigyelhető ez a monumentális akton is, ami vizsgamunkája volt, de végig sem hagyták festeni, mert befejezetlenül is elég volt bizottságnak. (Az izgő-mozgó csecsemő képe szintén befejezetlen, de itt a modell hibájából).

A közvetlenül a főiskolai évek után még lágy, békés képeket festett, majd az évek előrehaladtával egyre intenzívebb keményebb színeket és formákat használt.  

Emlékszem fiatal felnőttként a fűzfáit sokáig nem bírtam nézni, mert „szúrtak”, fájt a vibrálásuk… a pipacsai égettek. Csak később, amikor már sok mindenen voltam túl én is az életben, tudtam belefeledkezni a képek gyönyörű, intenzív, néhol erőszakos vibrálásába.  

A szúrós tekintetű életnagyságú önarcképét halála után pár héttel találtuk meg. Sohasem mutatta meg nekünk… Amikor gyanútlanul kitekertük sírtunk az örömtől, hogy „újra láthatjuk”.

Sok festményéről csak fekete-fehér fotó maradt fenn, és egyelőre hollétükről sem tudunk. Próbáljuk felvenni a kapcsolatot távoli rokonokkal, ismerősökkel… hátha előkerül egy-egy eredeti kép, és lefotózhatjuk.

A honlapot tervezte, az alkotásokat fotózta és az emlékeit a bevezetőben megosztotta: dr. Tuller Ágnes